Fájdalmas és felfoghatatlan veszteség számunkra, hogy Fertetics Andrea szeretett kollégánk, tanárunk, barátunk, közösségünk meghatározó tagja ilyen váratlanul távozott. Nehéz szavakba önteni mindazt, amit jelentett nekünk, hiszen nemcsak táncpedagógus volt, hanem támasz, mosoly, erőforrás és lélekjelenlét a mindennapokban.
Mindenkinek segített, mindenkire figyelt. Jelen volt örömünkben, bánatunkban egyaránt, és tudtuk: rá mindig számíthatunk. Mosolya sosem maradt el, bármilyen nehézséggel kellett is szembenézni. Mindent megoldott, mert ilyen volt – igényes, energikus, sokoldalú, pozitív, magával ragadó. A jelenléte különleges ragyogással töltötte be környezetét.
Szeretetteljes kisugárzását érezhettük, minden velünk töltött pillanatban. Iskolánk életének meghatározó alakjává vált – olyan ember volt, akihez mindig bizalommal fordultunk, és aki a közösség erejébe vetett hittel, szívvel-lélekkel dolgozott.
„A mosoly a legrövidebb út két ember között, a tánc pedig a legrövidebb út két lélek között.” Ez a gondolat, amely egész életét áthatotta, hiszen Ő valóban így élt – mosollyal, tánccal, lélekkel kötötte össze az embereket.
Szerettük… Nagyon hiányzik… Hiánya még sokáig visszhangzik majd bennünk és iskolánk falai között. De az a fény, amit ránk hagyott, velünk marad.
Nyugodjon békében!
Farkasné Zsédely Anita
és az Enesei Általános Iskola dolgozói